A Zöldek időspolitikai jelentése átfogó betekintést nyújt az idősebb emberek kihívásaiba, beleértve a magány témáját is. Cikkünkben bemutatjuk a magány elleni platformot, valamint az Ausztria-szerte zajló viták fontos szempontjait és lehetséges megoldásait. Itt többet olvashat erről, valamint a társas kapcsolatok jelentőségéről időskorban.
Innen tölthető le:
Zöld Időspolitikai Jelentés 2023 (webes változat)
A magány időskorban összetett jelenség, amelyet szubjektíven fájdalmas állapotként határoznak meg, és amelyet a jelentős társas kapcsolatok hiánya, valamint személyes és helyzeti tényezők alakítanak (Peplau & Perlman, 1982). Ez az érzés akkor is megjelenhet, ha egyébként léteznek kapcsolataink a környezetünkben. Ezzel szemben a társadalmi izoláció mérhető kapcsolathiányt vagy kontaktushiányt jelent, például a kapcsolati háló mérete vagy az interakciók gyakorisága alapján. Bár nem feltétlenül jár együtt negatív érzésekkel, növelheti a magány kockázatát.
Az egyedüllét ezzel szemben egyszerűen más emberek hiányát jelenti, anélkül hogy negatív jelentéstartalma lenne, például amikor valaki tudatosan visszavonul. A közeli személyes kapcsolatok hiánya mellett a támogatás hiánya vagy a politikai intézmények általi elhanyagolás is összefüggésbe hozható a magánnyal (Hertz 2021: 19).
Ezért a magány és a társadalmi izoláció kezelése globális társadalmi kihívásnak számít a közegészségügy területén. Ha valaki egyszerre tapasztalja mindkettőt, a környezet számára nehéz lehet felismerni a helyzetet és megfelelő támogatást nyújtani. A problémát súlyosbítja, hogy a magány tabutéma, amelyet gyakran szégyen kísér, noha az emberek többsége élete során megtapasztalja ezt az érzést.
Különösen az élet jelentős változásaival járó időszakokban — például nyugdíjba vonuláskor, közeli hozzátartozók elvesztésekor, a mobilitás csökkenésekor, a társas háló beszűkülésekor, járványok miatti izoláció során vagy egészségügyi problémák esetén — nő a társadalmi izoláció és a magány kockázata (Grillich et al. 2023).
Európában, az Egyesült Államokban, Kínában és Latin-Amerikában az idősebb népesség körülbelül 20–34%-át érinti ez a probléma (WHO 2021). A társadalmi izoláció és a magány jelentős hatásai az idősek egészségére tudományosan jól dokumentáltak. A minőségi emberi kapcsolatok kulcsszerepet játszanak a mentális és fizikai egészség, a várható élettartam, a jóllét és a társadalmi részvétel szempontjából (Peböck et al. 2021).
Ez megmutatkozik például abban, hogy nő a különböző egészségügyi problémák kockázata, mint a szív- és érrendszeri betegségek, a stroke, a cukorbetegség, a kognitív hanyatlás, a demencia, a depresszió, a szorongás, sőt az öngyilkosság is. Kutatások szerint a magány halálozásra gyakorolt hatása összehasonlítható olyan ismert kockázati tényezőkkel, mint a dohányzás, az elhízás vagy a mozgáshiány (Holt-Lunstad, 2021). Bár az idősek különösen érintettek, fontos hangsúlyozni, hogy a magány nem életkorhoz kötött jelenség.
A nyugdíjba vonulás során veszteségérzés alakulhat ki, mivel a munkából való kilépéssel gyakran megszűnnek a kapcsolatok, ami megnehezíti a társas kötelékek fenntartását (Petrich 2011). Globális trendek azt mutatják, hogy egyre több idős ember él egyedül, miközben a többgenerációs együttélés visszaszorul.
2018-ban Ausztriában az emberek 37%-a élt egyedül, a 65 év felettiek körében ez az arány 51%. A közelmúlt eseményei, például a lezárások, megmutatták, hogy az egyedül élők számára az otthoni helyzet még nehezebb lehet, mint az idősek otthonában élők számára (Grillich et al. 2023).
A lakókörnyezet is befolyásolja a magány kockázatát: városi területeken a jó közlekedés és a kulturális lehetőségek csökkenthetik, míg vidéken az erős szomszédsági kapcsolatok jelenthetnek védőfaktort (Grillich et al. 2023).
A WHO (2021) jelentései szerint a jövőben több szinten kell beavatkozásokat kidolgozni és megvalósítani:
Célzott intézkedésekkel olyan alapok teremthetők, amelyek hosszú távon erősítik a társadalmi részvételt és a generációk közötti szolidaritást.
Források:
Hertz, N. (2021): Das Zeitalter der Einsamkeit. Über die Kraft der Verbindung in einer zerfaserten Welt. Hamburg: HarperCollins.
Holt-Lunstad J. (2021): The Major Health Implications of Social Connection. Current Directions in Psychological Science. 30(3): 251-259.
Grillich, L.; Titscher, V.; Klingenstein, P.; Kostial, E.; Emprechtinger, R.; Klerings, I.; Sommer, I.; Nikitin, J.; Laireiter, A.R. (2023). The effectiveness of interventions to prevent loneliness and social isolation in the community-dwelling and old population: an overview of systematic reviews and meta-analysis. European Journal of Public Health, 33:2: 235-241
Peböck, M., Arzt, S., Hagmüller, T., Hartl, S.,Hauck, B., Maier, S., Menges, M., Oelmack, G.,
Pfaunz, S., Rasoly, H., Redl, B., Robatscher, T., Rohrauer, S., Rohrböck, T., Ruhdorfer, A. Weingartsberger, L., Wolf, M., Zahirovi E. (2021): https://www.jku.at/fileadmin/gruppen/120/Publikationen_und_Downloads/Downloads/Publikationen/Lehrforschung_Endberichte/Einsamkeit_im_alter_design_final.pdf
Peplau L. A., Perlman D. (1982): Loneliness: A sourcebook of current theory, research and therapy. New York: Wiley.
Petrich, D (2011): Einsamkeit im Alter. Notwendigkeit und (ungenutzte) Möglichkeiten Sozialer Arbeit mit allein lebenden alten Menschen in unserer Gesellschaft. Jena: Fachhochschule
World Health Organization, International Telecommunications Union, United Nations Department of Economic and Social Affairs (2021): https://www.who.int/teams/social-determinants-of-health/demographic-change-and-healthy-ageing/social-isolation-and-loneliness
további információk: https://plattform-gegen-einsamkeit.at/blog/news-events-3/einsamkeit-im-alter-plattform-gegen-einsamkeit-im-senior-innenbericht-2023-360
A megfelelő élmény biztosításához sütikre van szükség.
